Babits Mihály: VÁGYAK ÉS SOHA
VÁGYAK ÉS SOHA
Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.
A nő szeme, élettel égve telten
rejtett mocsokkal undorítja lelkem:
az élet tiszta nem lehet soha.
rejtett mocsokkal undorítja lelkem:
az élet tiszta nem lehet soha.
Az élet piszkos, csak a semmi tiszta,
az élet mélyén ég a vágyak piszka
s a semmit nem kivánhatom soha.
az élet mélyén ég a vágyak piszka
s a semmit nem kivánhatom soha.
Ó ezek az emésztő pincelángok,
hogy mint a mécses, lángban egyre rángok
s tán ellobbanni nem tudok soha.
hogy mint a mécses, lángban egyre rángok
s tán ellobbanni nem tudok soha.
Hogy vágyamat születve már utálom
s utálva vágyom; és ha lesz halálom,
vágyam halálát nem hiszem soha.
s utálva vágyom; és ha lesz halálom,
vágyam halálát nem hiszem soha.
Immár a végtelen vágyára vágyom
s bár végtelen sok, véges mind a vágyam
s végesből nem lesz végtelen soha.
s bár végtelen sok, véges mind a vágyam
s végesből nem lesz végtelen soha.
Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek,
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.
