Babits Mihály: CIGÁNY A SIRALOMHÁZBAN
ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas
fényes, páncélos, ízelt bogarat.
a trombitahang, mint a trombitahang
katonák szomjas, cserepes ajkain.
mint beesett szemek gödreiben
remegve fölcsillan a könny.
és a legtöbb oly szegény, oly szegény,
még álmából sem ismeri ami jó.
és örül ha egy nagy skatulyás házban
jut neki egy városi zord kis skatulya.
átléphet az udvari erkély rácsán
s magához rántja jó anyja, a föld.
mint cigány a siralomházban.
Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár!
Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull
s nem kérdi, mire jó?